Sziasztok!

Sokan mondtátok, hogy keveset írunk a blogra, és inkább csak képeket töltünk fel... Hát igen, sajnos munka után egyszerűbb ez utóbbit tenni, mint az egésznapos számítógép cicergetés után rávenni magunkat egy kis kreatív írásra... Viszont ezúttal csak írni fogok.

Megnéztem a régi bejegyzéseket, és a februári képekhez képest rengeteget változott a lakás. Mostmár ott tartok, hogy egyre nehezebben tudom felidézni, hogy hogy nézett ki berendezve, kicsit nagymamaszagúan amikor megvettük... És mostmár egyre inkább látjuk a felújítás végét!

Ezt a hetet azonban nem vettük könnyedén, de mostanra sikerült megoldanunk a nehézségeket (egyik áthidaló helyett gipszkartont tettünk, ill. kilazult két tégla, amit újra kellett csinálni), bár ez kevéssé az én érdemem volt... Péntekig be kellett fejeznünk a falakat, mert az utolsó gázcső akkor került a helyére. Ezért Miki egész hete úgynézett ki, hogy munkába be, ebédidőben lakásba el, melóba vissza, munka után lakásba el, és végül én szedtem össze valamikor este 9 körül.

A szókincsem is egyre szélesebb. Például legutóbbi bejegyzésemben nem tudtam egy mondatot leírni, mert nem jutott eszembe az, hogy GLETTVAS. Szóval lányok, glettvas, glettvas, glettvas (az a vaslapamire az ytong ragasztóanyagot kell kenni, hogy aztán a spaklival felvigyük az ytong oldalára). Sőt! Egy kolléganőm építész férje elmagyarázta hogy tudunk utólag falat hangszigetelni (kőzetgyapot, profil, rabitz háló stb. szavakat használt), és értettem az egészet! Na jó éjszakát! Gratula a németeknek, szépen játszottak!

Falépítés

1 héttel ezelőtt nekiláttunk a leendő konyha és kisszoba közötti fal megépítésének. Egy barátunk segített, aki kb.1 éve újított fel lakást. Mica szabit vett ki, és együtt nekiláttak a falnak. Aztán másnap márcsak egyedül folytatta a munkát. Én a munkahelyemen dolgoztam, mikor fél 7 körül megszólalt a telefonom. Mica volt, és a balesetiről hívott... Sikerült egy kiváló minőségű Praktiker kalapácsot eltörnie, aminek ütés közben olyan szerencsétlenül esett le a feje, hogy eltalálta az ujját, ami eltörött. Kapott rá egy sínt, és egy nagy pólyát, aminek 3 hétig kell az ujján lennie. Viszont a fűtés befejezéséhez a falaknak állnia kellett, ezért gondoltam amennyire tudok besegítek, azért én is kivettem pár nap szabit. Szerintem egész jó kis csapatot alkottunk, és bár az elején kicsit bénáztam,a végére egész belejöttem. Én kikevertem a ragasztó anyagot, addig Mica méretre vágta az ytongot, aztán megkentem a cuccal, amit beillesztett a helyére, ütött rá néhányat kalapáccsal, megnézte, hogy minden irányban vízszintben van-e, és végül én a szélekre kentem még egy kis szmötyit. Aztán kezdtük előről. Első nap felraktunk 7 sort, köztük 3 üvegtéglát, ami kicsit trükkösebb történet volt. Második nap is jól haladtunk kb. 4 óráig. Aztán két fal közé fel kellett volna tennünk 2 áthidalót. Az áthidaló egy hosszú ytongtömb, amiben egy betonrúd, és egy vas van beépítve. Ajtók felé szokták feltenni, hogy súlyt tartson. Az egyik gond az volt, hogy túl hosszú volt, ezért le kellett belőle vágnunk, viszont betont vágó szerszámunk nem volt. A másik gond pedig azzal volt, hogy az egyik áthidaló a fürdőszobaajtó fölé kerülne, azonban kiderült, hogy a annak idején a wc fölé nem építettek be ilyet, és a téglákat az ajtófélfa tartja. Attól félünk, hogy a régi fal és az ajtófélfa nem fogja elbírni az áthidaló súlyát. Ezek miatt nem is nagyon tudtunk már aznap dolgozni. Másnap a Praktikerben kezdtünk, ahol van egy külön cégként működő gépkölcsönző, ahol béreltünk sarokcsiszolót 230mm-es gyémánt koronggal, ami átviszi a betont. Alég durva gép, a hangja pedig annál is borzalmasabb, úgyhogy mindketten rendesen be voltunk tojva... Nekem rá kellett ülnöm az áthidalóra, Mica pedig elvágta. Szerencsére 2 percalatt végeztünk, és gyorsan vissza is vittük a gépet. Az egyik áthidalót sikerült is feltennünk, viszont a fürdő felett lehet, hogy csak gipszkartont teszünk. Végül is szombat délutánig (a foci vb német argentín meccséig) sikerült majdnem készen lennünk. 1 sor maradt a falból. De akkor beszéljenek helyettünk a képek.